Sítábor vers Hallgatom kölesgolyók hangos ropogását, miközben én az orrom fújom. Hiába minden akarat, minden erő, síelni, én nem tudok. A lányok a napló felé kacsingattak, de valami visszahúzta őket. Lehet hogy már elolvasták azt? Nem lehet mert nincs róla versszak. Noémi modellt állt nekem, de azt mondtam,kösz nem. Már mért is mondtam volna igent, mikor Noémi tőlem sok mindent kicsent. Azt hittem varázskönyvbe firkálgatok. Pedig csak a sípályán cikkcakkozok. Nem voltak azok mégse cikkcakkok, nem tudtam megtenni mert képtelen vagyok. 1,2,3, az első lécet kirántom. 4,5,6, a liftbe szaladhatsz. 7,8,9, tök ügyesen síelsz 10,11,12 ordíts hogy elesett a Gergő! Lejöttünk a piros pályán, elestünk a hegy hátán. Felállni nem nagyon tudtunk, mert mindig leesett a botunk. Már nem annyira kezdők vagyunk, párhuzamos léccel kanyarodunk. Fenékfékkel nem csináljuk, inkább hóekézni próbálunk.
Felhős volt az ég,fújt a szél, ha ködbe síeltél eltévedtél. Fázott a lábunk, kezünk,hátunk. Hüttében melegedtünk, pizzát eszegettünk. Noémi összetört egy vázát, de nem okozott kalamajkát. Noémi behányta a ruhát a bőröndbe, ez utolsó este történt meg vele. Én mindent összehajtogattam, a bőröndöt is becsuktam. Utolsó nap nagyon fáztam, Szabinával csücsültem a bárban. Az egyik felvonón a buborékot, lehajtottuk,felhajtani nem tudtuk. De aztán fölvilágosítottak minket, hogy a buborék magától felmegy. Egyik nap elrántottam Magdi nénit, de ő azt mondta semmi gáz Noémi. Egy kétülésesre akartunk fölszállni Eszter sajna nem tudott követni. Noémi is kínlódott sokat, kerülgette a felvonókat. Ennyi volt,vége a tábornak na csáó,várjuk a buszunkat.
_____________________________________________
Lachmann Mónika:
A legényke
Volt egyszer egy legényke aki súlyosan megsebesült. Elment az orvoshoz és így kérte: -Kérlek gyógyíts meg,látod, megsérültem. -Nem, amíg nem hozol nekem egy pár csizmát. A legényke nem tehetett mást, elment a csizmadiához: -Te csizmadia, csinálj az orvosnak egy pár csizmát, és ő meggyógyít. -Nem, amíg nem hozol egy disznót. A legényke a kanászhoz és mondta: -Kanász adjál egy disznót, disznót viszem csizmadiának, csizmadia ad csizmát és a csizmát adom orvosnak, és ő meggyógyít engem. -Nem ameddig nem hozol tüzelőfát. A legényke kiment az erdőbe és hozott tüzelőfát.Tüzelőfát odaadta kanásznak, ő adott disznót, disznót vitte csizmadiához, csizmadia adott csizmát, a legény odaadta az orvosnak, és meggyógyította a legénykét.
Volt egyszer egy tyúk, annak volt egy kiscsibéje. Egyszer a róka elvitte a kiscsibéjét. A tyúk kérlelte, hogy adja vissza, de a róka azt válaszolta: - Addig nem adom vissza, amíg nem hozol nekem vizet! A tyúk elment a kúthoz és kérlelni kezdte: - Kút, adj vizet! Vizet viszem rókának, róka visszaadja a kiscsibémet. - Nem adok – válaszolta a kút -, de ha hozol nekem új vödröt, adok neked vizet. A tyúk elment a bognárhoz és kérlelni kezdte: - Bognár, adj nekem egy szép új vödröt! Vödröt viszem kútnak, kút ad nekem vizet, vizet viszem rókának és róka visszaadja a kiscsibémet. - Nem adok – mondta a bognár -, de ha hozol nekem húst, adok neked egy szép új vödröt. A tyúk ment a henteshez és kérlelni kezdte: - Hentes, adj nekem egy szép nagy szelet húst! A húst viszem bognárhoz, bognár ad szép új vödröt, vödröt viszem kútnak, kút ad vizet, vizet viszem rókának és róka visszaadja a kiscsibémet. - Nem adok – mondta a hentes -, de ha hozol nekem egy pár új csizmát, akkor adok. A tyúk elment a vargához és kérlelni kezdte: - Varga, adj nekem egy pár új csizmát! Csizmát viszem a henteshez, hentes ad nekem egy szép szelet húst, húst viszem bognárhoz, bognár ad egy szép új vödröt, vödröt viszem kútnak, kút ad vizet, vizet viszem rókának és róka visszaadja a kiscsibémet. - Adok én jó szívvel – mondta a varga. Vitte a tyúk a csizmát a henteshez, hentes adott húst, húst vitte bognárnak, bognár adott egy szép új vödröt, vödröt vitte kútnak, kút adott vizet, vizet vitte rókának és róka végre visszaadta a kiscsibéjét.
_____________________________________________
Németh Máté:
A kismalac és a pizza
Volt egyszer egy nagyon agresszív kismalac. Ez a kismalac rendelt egy XXL pizzát. Na a bankszámlájáról le is vonták a pénzt, de pizzát nem kapott. Elment hát a Terminátorhoz hogy vegye rá a futárt a kiszállításra. -NEM!-felelte a robot. Elment a rendőrhöz . Ott is ezt a választ kapta . Robogott szélsebesen a polgármesterhez.-Nem és punk-tum! Mondta ő is. Végül a marslakókat kérlelte. -Puklichips. Válaszoltak a malacnak. Mely emberi nyelven annyit tesz: OK! Nohát a polgármester szólt a rendőrnek ,a rendőr szólt a Terminátornak,a Terminátor szólt a kiszállítónak. A kismalac felment a 4. emeletre és megtudta,hogy a pizza sonkás. A malackának is volt benne tanulság, hogz ezentúl a KFC-ben eszik.
Az egér és a sajt Volt egyszer egy egér annak volt egy kis sajtja. Egy váratlan pillanatban a sajt eltűnt. A fekete holló felvitte a fára. Egérke kérlelte, hogy adja neki oda. A holló erre csak azt mondta: - Nem adom míg diót nem hozol nekem! Az egér elment a diófához és kérlelte: - Diófa kérlek adj diót, hogy odaadjam a hollónak, a holló pedig visszaadja a sajtomat. - Dehogy adok, csak akkor ha megöntözöl engem a patak vizéből! Az egér elment a patakhoz és kérlelni kezdte: - Patak adj vizet, hogy odaadjam a fának, a fa ad diót, a diót odaadom a hollónak a holló pedig visszaadja a sajtot. - Dehogy adok míg vizet nem hozol! Az egér elment a kúthoz és kérlelni kezdte: - Szépséges kút, adj vizet, hogy odaadjam a pataknak, a patak ad vizet azzal megöntözöm a fát, a fa ad diót, a diót viszem a hollónak a holló visszaadja a sajtomat. - Adok én ha hozol a fazekastól fazekat. Az egér elment a fazekashoz és mondta: - Fazekas úr , adj egy fazekat, fazekat viszem a kútnak, kút ad vizet, vizet viszem a pataknak, patak ad vizet azzal megöntöz a fát, fa ad diót, diót viszem hollónak, holló visszaadja a sajtom. Lássatok csodát a fazekas adott fazekat, fazekat vitte a kútnak, kút adott vizet, vizet vitte pataknak, patak adott vizet, vizet vitte megöntözni a fát, fa adott diót, a diót vitte hollónak, holló visszaadta a sajtot. A kisegér addig élt amíg meg nem halt. Itt a vége fuss el véle!
Az egér Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy egér.Az az egér el akarta venni a kutya játékát.De a kutya azt mondta: -Nem adom,ez az enyém! Az egér erre meg is sértődött,elment a bolhához. -Bolha komám,kérlek csípd meg a kutyát!Nem akarja odaadni a játékát. -Nem csípem,fáradt vagyok! Az egérke megkérte ember barátját is. -Légyszíves taposd le a bolhát!A bolha nem akarja megcsípni a kutyát,a kutya nem akarja odaadni a játékát. -Nem,mert engem is meg fog csípni. Az egérke most az oroszlánhoz fordul. -Oroszlán,kérlek harapd le az ember fejét! Az ember nem akarja letaposni a bolhát,a bolha nem akarja megcsípni a kutyát,a kutya nem akarja odaadni a játékát. -Nem harapom,fáj a fogam! Az egérke már nagyon mérges,elmegy a madárhoz. -Madár,kérlek tegyél mérget az oroszlán tálkájába!Az oroszlán nem akarja leharapni az ember fejét,az ember nem akarja letaposni a bolhát,a bolha nem akarja megcsípni a kutyát,a kutya nem akarja odaadni a játékát. -Nem akarom,eltörött a szárnyam! Az egérke utoljára a vadászhoz megy. -Vadász, lelövöd nekem a madarat?A madár nem akar mérget tenni az oroszlán tálkájába,az oroszlán nem akarja leharapni az ember fejét,az ember nem akarja letaposni a bolhát,a bolha nem akarja megcsípni a kutyát,a kutya nem akarja odaadni a játékát. -Jól van,megteszem! Így hát a vadász lelőtte a madarat,a madár mérget tett az oroszlán tálkájába,az oroszlán leharapta az ember fejét,az ember letaposta a bolhát,a bolha megcsípte a kutyát,a kutya odaadta a játékát.Az egérke még ma is játszik vele,ha meg nem halt. _____________________________________________
Turi Eszter, Varga Szabina Ősz
Vége van már a nyárnak, hűvös szelek ide járnak. Elkezdődött már a suli, sokat kell nekünk tanulni.
Sokat felelünk töriből, verseket írunk ihletből. Már föl kell vennünk a dzsekiket, hiszen mindenkit a nátha kerülget.
Esik az eső, és nem játszhatunk, csak ülhetünk az ablakban és fázhatunk. A Tejútrendszer ki tudja, hol van, talán valahol az Univerzumban?
Mindegy, a lényeg, hogy itt ülünk és fázunk, és a napon szívesebben játszunk. Máris megjött a hidegfront, a meleg meg szépen elosont.
Ősz van és unatkozunk, várjuk, hogy jöjjön a tél, és valamit csinálni tudjunk!
Kis Letícia Lea: Tél van
Látom a szállingózó hideg hópelyheket, Melyek hűtik a már piros kezemet. Folyamatosan esik, mindent ellep, S én azt gondolom, ez már kellett. Örülök,mint majom a farkának, Örömömben meg is puszilnálak. Gyúrok egy jó nagy hógolyót, S abból kiépítek egy meleg,fehér hókuckót. Belemászok,tüzet gyújtok, S ameddig fázom itt kuporgok. Ég a tűz forrón,narancssárgám-pirosan, Én meg átmelegszem jó alaposan. Miután meleg lettem,kiléptem, És a szúrós,hideg,kék kapuig elmentem. Bementem a fűtött,kicsi házba, S láttam ott a nagymama. Épp kötötte az új,puha,zöld pulcsit, Melyet nekem fog adni,mint ajcsit. Kinéztem az ablakon,néztem a szálló havat, Ezután nyugovóra tértem,s álmodtam sokat.
Fraskó Ádám: A GameBoy
Game Boy te drága; Sípoló hangod elég volt mára. Nehogy ezt megunjam; A Mario kazit el is dugtam.
Iránygombod mozog bár, Olvasód kissé halott már. A négy ceruzaelem gyorsan merül, Nékem ez elég sokba kerül.
Sajnos szoftvered elavult; De kijelzõd végül megjavult. Te bizony megunhatatlan vagy; Nem úgy, mint a PC; ami le is fagy.
Mióta a Nintendo liszenszelt, Az idõ bizony jól kifestett. Íme a Game Boy evolúció; Amirõl eddig nem volt szó.
Büszkén gondolok rád s a Pocketre; A ha Game Boy Colon készülékre; Az Advance nagyon jó; A DS most az utolsó.
Már a neten is kereslek, GameBoy, én így szeretlek.
Kovács Richárd: A szekrény
Sokféleképpen lehet jellemezni. Íme néhány: Kedvesem: Vajon mit rejthet szerénységed? Költõiesen: Ó, te szép doboz, vajon mit rejtenek ajtajaid, ez nekem kíváncsiságot okoz. Kíváncsian: Vajon mit rejt e rejtelmes szerkezet? Eszperente nyelven: Nem lehet terjedelmedben elhelyezkednem. Nem tehetem. Mentem. Vagy belgyógyászként: Vajon mit találok a belsõségeiben? Esetleg parasztiasan: Hé, te behemót! Bámulva: Ööööö... Ez meg mi? Szakértõként: Ha megfogom a kilincset, akkor az ajtó 90 fokban, vagy 180-ban nyílik ki? Rendõrként: RENDÕRSÉG! KINYITNI! Udvariasan: Illetlenség lenne belemenni, inkább elõbb kopogok. Meseszerûen: Narnia hányadik részét rejtik kapuid? Vágó Istvánként: Nem tudom melyik ajtót nyissam ki. Inkább felezek. Egoistaként: Lehet, hogy sok tudást rejtesz, de az én fejem biztos többet. Tudásra éhesen: Vajon mi a titok nyitja? Vagy egyáltalán nem viccesen: Jé, egy szekrény. Activity játékosként: Most mondjam vagy mutassam? Agresszív szülõként: Na ide figyelj: Ha nem nyitod ki, én megyek be, bánom is én mit hozol föl mentségedre. Üzletemberként: Egy évre kiveszem irodának. Mennyi lesz? Szórakozott professzorként: Vajon ide költözött az asszony? Nem emlékszem a házszámra. Trágár módon: Mi a ........ ez? Kit érdekel módon: Felõlem aztán hangár is lehet. És végül, de nem utolsó sorban kíváncsian: Vajon mi ez? Tán tudom? Tán nem? Talán szoba? Talán nem? Talán szekrény? Talán nem? Ha szekrény, akkor milyen? Éjjeli? Hûtõ? Vagy ezt se tudom?
Diószegi Réka:
A nevem Gyilkos A helyem pedig titkos. A postás bácsit megugatom Pedig csak levelet hoz, és ezt én is tudom. A ronda macskát ki nem állhatom, Már a tekintetétõl szõr áll a hátamon. Füleim hegyezem, szimatolok, Vajon mit kapok? Csóválom farkam: ez jelzi azt, Hogy jó a kedvem és ez igaz. Mára már búcsúzom, Viszlát emberek, Macskát ne vegyetek!
Szász Enikõ: A külsõ világ (meg)láttán egy teknõsbékától
Talán kicsit lassú vagyok, De azért sok hamit kapok. Fogaim ugyan nincsenek, De minden zöldséget gond nélkül megeszek.
Futóknak egy hasznos tanács, Ne légy lassú, mint a Takáts. Õ az én kis gazdám, Hasonlít is énrám.
Nem hallja meg, mit mondanak neki, Tehát nincsenek néki se fülei. Versenyt szoktunk mindig futni, Szülinapján hagytam nyerni.
Valami furcsa páncélt hord a hátán, És amikor kinyitja nagy mogorván, Ezermillió könyv esik ki belõle, Míg én a páncélommal megyek csak elõre.
Kõszegi Anett: Táj csata után
A magyarok kikergették a törököket Franciaországból. Gyõztek! A táj viszont vesztett. Vesztett szépségébõl, gyönyörébõl. A kis tó most nem a vizével ékeskedett, sõt nem is ékeskedett, keservesen nézte magát, amint török vérétõl vérvörösben tündökölt. A fû, a lovak és emberek tetemével volt beterítve, mit legyek zsongtak körül. A már-már lenyugvó nap búsan, sápadtan égett. Az ég feketés szürke takarót vett elõ, ami komor hangulatot teremtett. A táj ember- és lótetemekkel, vérrel, izzadtsággal feküdt, keserûen nézte a víg magyarokat, a francia királyt és királylányt, amint sétáltak a vár felé. Bánatában a nap is lement. Reggel a virágok sem akartak kinyílni.
Sebõk Petra
Oroszhon: Oroszhon mily hideg és zord Mennyi ember lakik ott Havas csúcsai szikráznak fehéren Fenyõerdõ húzódik e vidéken.
Etiópia: Etiópia mily szegény vidék Sok gyermek ott csak 1 évig él Száraz talaj, ihatatlan vizek Szenvedõ emberek, haldokló liget.
Keresztesi Dalma
Olaszország: Olaszországban nem ritka Az eredeti pizza, S ha valamit utána inna, Martini a titka.
Magyarország: Hajtja a lovát a fogaton, Körös-körül a Balatonon, Találkoznak sok marhával, Pásztorral meg gulyással.
A Hortobágyon gémeskút, Kitaposott keskeny út, Rajta mennek juhok kecskék, Kilenclyukú híd a jelkép
Horvátország: Sok-sok tenger, Telis-tele kristálycseppel, A homokban sok kagyló, S az állatkertben víziló.
A vízben sok a só, S van ott állat átlátszó, A parton sok az erdõ, S a félelmetes lejtõ. A felnõtteknek panzió, A gyerekeknek fagyizó, A plázacicáknak center, A turistáknak hegyrendszer.
Regényi Roland
Európa három földjén:
Franciahon. Divat; Párizs; szerelem, Én benned pontosan ezt keresem. Szajna, Mona Lisa ide vagy oda, Ha tükörbe nézel megjelenik a csoda.
Olaszhon. Fõvárosod csupa Vespa. Velencében cölöpökön mérhetetlen sok a deszka. Atlaszomban magassarkú csizma a te helyed, De készülj fel, mert elõbb-utóbb papucs lesz a vejed.
Magyarhon. Lányaid különösen szépek, Költõid kedvencei a monumentális képek. Fõvárosod ketté van osztva, A 4-es metró pénztára meg ki lett fosztva.
Boros Noémi
Magyarország: Itt jár a sárga villamos S Pécs a kulturális fõváros. Vannak itt festõi tájak, délibábok S Makón terem a paprika, melyet imádok.
Franciaország: Romantikus, parfümös világ. E csodálatos hely a divat hazája, Hol szemem az Eiffel-tornyot csodálja.
Keresztesi Dalma
Lüszi:
Lüszi egy nagyon vicces kis cica. Fehér, puha szõrén fekete foltok vannak. A pofácskáján olyan szabályos háromszögben futnak a foltok, mintha kendõ lenne a fején. Két kis smaragd szeme olyan éles, hogy nincs az a szöcske, aki elmenekül elõle. Ha meglát egyet, helybõl támad és vagy fél méter magasra is felugrik a levegõbe, mintha õ maga is egy óriásszöcske lenne. Támadáshoz a fenekét toporgással beigazítja, hátsó lábával kettõt dobbant, és már jöhet is az áldozat. Mókás látvány, ahogy mint a varrógép tûje föl-le ugrál az óriás fûben, hol látni, hol nem. Ha játszani akar, bármi megteszi. Egy fûszál is elég, hogy jól érezze magát. Rózsaszín kis talpacskáival kapálódzik, hogy elkapja a fûszálat, közben az megcsiklandozza az orrát, prüszköl, és riadtan nézeget körbe, hogy most mi történt. A legviccesebb, ahogy alszik. A hintaágyból lelóg a feje és egyszer csak lezuhan, talpra ugrik, és megint nem érti, hogy mi történt. Ilyen a mi kis Lüszink, ezért is szeretjük annyira.
Sinka Viktor
Osztrákhon. Hegyek, völgyek világa Tavasszal borul színes virágba. Harapni való a friss levegõje, Tehéntõl tarka a zöld legelõje.
Törökhon. Szegény, szorgalmas nép, Erre támaszkodva egyre elõrébb lép. Széles tengerpartján szállodák állnak És a turisták hadára várnak.
Magyarhon. Bölcsõnk és szívünk Hol forinttal fizetünk. Széles rónaságba vetjük a szemünk És csak elõre tekintünk.
Keresztesi Dalma
Ajtó:
Sajnálkozó: Szerencsétlen ajtó! Múlthéten úgy becsapták, hogy betört az ablaka. Ma meg úgy belerúgott az a kisfiú, hogy lejött a festék róla.
Mérges: Az a fránya ajtó mindig útban van! A múlthéten se fértek el a folyosón, belökték erre kitörik az ablaka! Ma jött szegény kisfiú, pont nyitva volt az ajtó, nem vette észre, belerúgott, nem lejött a festék?! Annyi baj van vele, nem is kéne oda!
Boldog: De gyönyörûen csillog ez az ajtó! Még jobban látszik, hogy milyen szép, mióta az az új üveg van benne! Ma egy kisfiú belerúgott, lejött a festék róla, de még így is sokkal szebb, mint a többi!
Hálás: Pfû, de jó, hogy betörték annak az ajtónak az ablakát a múlthéten! Ha nem történik meg, ma biztos betöri a szél. De jó, hogy az a kisfiú belerúgott, és nem én mentem ott, biztos lerúgtam volna én is a festéket.
Varga Gábor
Biciklimhez:
Ó, édes biciklim! Annyit tekerlek, Hogy már majdnem belegebedek. Napi 20-30 km meg se kottyan, Csak utálom, ha a gumim kidurran. Szerencsére már van gumijavítóm, S hamar megjavítom. A bicikliúton van pár tökilöki, De azokat megelõzik. Hazaérve a garázsba kitámasztom, És utána egy kiadósat alszom.
Sinka Viktor
A Zongorám:
Minden nap elé ülök És egy kottát fölé tûzök Ujjaimmal ütöm, verem A hangokat így keresem.
Hangosan szól, vagy lassan mesél Miközben a dallamról zenél Dúdolok, és az ujjam mozog Egyszer-egyszer a lábam dobog
Miközben szívem az ütemet veri, Betoppan a szomszéd Feri. Azt kéri, hogy halkabb legyek Mert otthon alszik a kicsi gyerek.
Mondom neki nyugodt legyen Ezt én neki meg is teszem A billentyûkhöz alig érek Nagyon halkan zenélek.
Aztán hamar befejezem És a kottát el is teszem Majd ha a gyerek felébred Ismét újra zenélek.
Varga Gábor
Kutya:
A szõre olyan torzonborz, de a füle abszolút poénos. De olyan viccesen szalad, mint egy ló. Nem tud izzadni, ezért mindig liheg. Nagyon bírom amikor a csempére liheg és nedves lesz. És mielõtt lefekszik forog egy párat. Nagyon szeretem a kutyákat, bár elég vicces állatok,
Sinka Viktor
A Disznó:
A disznó naponta többször eszik, De nem úgy, mint ahogy mindenki más teszi. Egész nap csak az óljában röfög, A szagától meg mindenki csak köhög.
Nagy darab, testes egy állat, Ha feléd indul: Vigyázat! Az ajtaját egész nap zárva kell hagyni, És ennivalót kell neki adni.
Ha eszik reggel, délben és este, Hamarabb megnõ a teste. Ha levágják, a húsa a tányérba kerül, Belõle finom étel készül.
Én a disznó húsát nagyon szeretem, Sülve, fõve megeszem. Ha a disznó fûbe harapott, A húsába egy jó nagyot harapok.
Varga Gábor
A nagy fül:
Kérdõen: - Miért olyan nagy a füle? - Tán elszállni készül vele? Gúnyosan: Biztosan sokan röhögtek rajta, amikor átsütött a nap rajta. Viccesen: Hol Dumbo-ként száll a magasban, Hol patakon evez rajta szorgosan. Gyermeki õszinteséggel: - Bácsi kérem! Maga sokat füllentett életében? Leíróan: A sivatagi róka a nagy fülét teste hûtéséhez használja. De ez az ember csak hallgat vele.
8.-osok írásai Sinka Viktor: A zongorám
Mindennap eléülök, S egy kottát fölétûzök. Ujjaimmal ütöm-verem, A hangokat így keresem.
Hangosan szól vagy lassan mesél, Miközben a dallamról zenél. Dalolok, és az ujjam mozog, Egyszer-egyszer a lábam dobog.
Miközben a szívem az ütemet veri, Betoppan a szomszéd Feri. Azt kéri, hogy halkabb legyek, Mert otthon alszik a kicsi gyerek.
Mondom neki, nyugodt legyen, Kérését teljesítem. A billentyûkhöz alig érek, Nagyon halkan zenélek.
Aztán hamar befejezem, És a kottát el is teszem. Majd, ha a gyerek felébred, Ismét újra zenélek.
Szász Enikõ: Megeszemdal a szekrénybe bújtatott hûtõhöz
Ha kinyitom fehér ajtódat, Meglátom a legszebb falatokat. Kedvencem a sajt És persze a vaj.
Fujj, fujj, köszönöm, zöldséget nem kérek, Az nekem túl egészséges. Ott van helyette a torta, Na meg a borda.
Véres hurka mellett állok, Amott meg egy pizzát látok. Mily gyönyörû látvány ez, De titeket valaki itt megesz!
Reggeli, ebéd a szemem elé tárva, Megenném mindet vacsorára. A hûtõ elõtt állva Anyukám szól: Menj iskolába!
Búcsúzom drága barátom, Ajtódat alaposan bezárom. Kovács Richárd:
Drága Számítógépem!
Drága Számítógépem, kedvesem, szeretõm! Hogy lenne nélküled jártányi erõm? Nem lenne kivel játszanom tanulás helyett, Nélküled élni nem lehet.
Mikor tudnánk ismét találkozni És egy jót játszani? Mikor foglak ismét látni? Mikor tudlak újra bekapcsolni?
Nem igazán lehet nélküled élni, Ha velem lennél, nem lenne mitõl félni. Persze vannak más számítógépek, De én csak egyet szeretek, csakis Téged!
Gulyás Kinga: Az alvókutyusom
Kedvenc tárgyam az alvókutyusom, Mindenhova magammal hurcolom. Kiskoromban három is volt belõle, Apukámnak Varsóig kellett mennie érte.
Ha elszakadt, hisztiztem miatta, De anyukám mindig szívesen megvarrta. Ha nem volt velem, aludni sem tudtam, Ezért mindig a bõrönd tetejére raktam.
Sok országot bejártunk már együtt, Volt is számos kalandban részünk. Majd ha már nem alszom vele, Elteszem magamnak emlékbe.
Remélem, még sokáig bírja a strapát, De, ha nem, akkor újra küldöm Varsóba apát
Egyed Dalma: Tehénkémnek
Óh, én édes tehenem, Szép, nagy, drága behemem. Te vagy az én tehenem. Veled takarom tetemem.
Úgy szeretlek, Majd' megeszlek. Bõröd puha, illatos. Miért vagy ilyen tapintatos?
Hisz nem vagy más, csak egy tehén, S nem egy délceg, csinos legény. s mégis téged szeretlek, imádlak S gõzölgõ marhapörköltnek kívánlak.
Fábián Nikolett: Az álmom rejtélyei
Meglátlak ágyam s elmúlik a tanulási vágyam. Már egy hete csak rád gondolok, Kár, hogy benned nem alhatok. A tanulnivaló nagyon sok, Így nekem sincs idõm sok.
Ezért a hétvégét várom, Mert pihenni vágyom. Legyen végre szombat, azt kívánom.
Te vagy, kivel mindig álmodom. Mikor az éj leszáll, te vagy a párom. A Nap felkeltét nem várom, Mert kidob a párom.
Én megvetem a szokásodat, Ahogy te is az álmomat. Azért reggel bevetlek, Mert szeretlek. Este újra imádlak, A nyugalom tengerében várlak.
Te vagy a nyugalmam tárgya, a világ legjobb ágya és a párom kivel a többi álmot várom.
Gaszler Alexandra: A koronázatlan király
Õfelsége puhasága, álmaimnak vigaszsága. Ó, ágyak ágya, álmaim netovábbja. Lágyságod akár egy kisdedé, Álmaimat ekképp dédelgeté. Rosszat benned nem lelek, de, ha belõled ki nem kelek, majd éhen gebedek! Lustaságnak meleg ágya, ennek bizony nincsen párja! Lehetsz emeletes, földszintes vagy reneszánsz, engem bizony ki nem zrikálsz! Párna, paplan, takaró, ebben is van minden jó! Légy egy- vagy kétszemélyes, hûségem hozzád nem kétséges! Légy férj, vagy szeretõ Egyszerre vagy mindkettõ! Együtt kelünk, s fekszünk, Remélem majd együtt megöregszünk! Ha szívem dobogása megszûnik, s vele együtt lelked vigaszsága eltûnik, úgy titkunkat megõrizvén, benned lelkem megbékél!
Gulyás Kinga: A kocsmában
Belépett a kocsmámba Bence és Toldi, és azt kiáltották, hogy adjak nekik inni. Megkérdeztem tõlük, hogy mit kérnek, erre csak azt mondták: '' Valami erõset!''
Hoztam is nekik egy jó nagy kannányit, meg is itták az utolsó cseppig. Mondtam, hogy lassabban, mert megárt, de Toldi meg sem állt.
Miklós aztán elment ropni a táncot, Bence meg csak nézte, ahogy bénázott. Toldi csak táncolt és táncolt, Bence közben jót pálinkázott.
Késõbb lefeküdtek mind a ketten, s úgy aludtak, mint a medve. Fölkeltettem õket, hogy menjenek haza, mert engem otthon várt a meleg vacsora.
Szász Enikõ: Hóember
Leesett az elsõ hó, itt is van a Télapó! A kapuban hóember várja, a kályha nem nagy barátja.
Kisgyerekek építették, répával szépítették. Kezében seprût szorít, nyakába sálat borít.
A fején sapka helyett fazék, szeme, gombja sötét faszén. Készen áll a hóember, milyen jó a december!
Szász Enikõ: Karácsonyfa
Volt egyszer egy erdõ, állt benne sok fenyõ. Elvitték a fenyõket, tõbõl kivágták õket.
Elvitték a házakba, kitették a szobákban. Aggattak rá díszeket, csillogó gömböket.
A gyerekek körbeállták, ujjongva megcsodálták. Tövében sok ajándék, talán nekem címezték.
Molnár Fedor: Szélben piros szánkó ring
Csing-csiling-ling, puha szélben piros szánkó ring. Kopp-kopp-kopp, A sok szellõszarvas a kék égbõl hangot lop.
Süvít a szél, meg nem áll, A szán falvak fölött száll. Télapónak segédei Ezer ajándékot szórnak ki.
Minden ajándék egy-egy kéménybe pottyan, Láng, éppen akkor, egy kályhában se lobban. Megy a szán, repül féktelenül,
Ezt nem láthatja szem, s nem hallhatja fül.
Molnár Fedor: Vándor a pusztában
A pusztában egy vándor mendegél,
Mellette egy forrásból víz csepergél.
A vándor hátán kis táska gubbaszt,
Benne az álom egy pulit szunnyaszt.
A pusztában egy vándor poroszkál,
Fejében ezer gondolat motoszkál.
Az álom erõsen biztatja,
Amint fejét egy kõre hajtja.
A pusztában egy vándor szunyókál,
Álmában gyönyörû almafák között jár.
Kutyájával vígan játszik,
A nagy hidegben sem fázik.
A pusztában egy vándor ébredezik,
Ki a szomjúságtól gyötrõdik.
Kutyájával mohón szürcsöl,
Esti szélben vígan hûsöl.
Regényi Roland: Kirándulás közben
Néztem a Tiszát, ahogy kiöntött,
De ebben az ügyben a szabályozás döntött.
A Tiszán át elértem Füredet,
Ahol az utcák üresek.
Aztán a Hortobágyhoz értem,
Ahol ily szépséget reméltem.
Az útfélen pacsirták daloltak,
De ott a szarkák nem loptak.
Egy pár lépésnyire egy tó található,
Melynek szélén káka és sás látható.
A tó közepén az elszontyolodott gólya,
Egyre csak a mérföldeket rója.
A messzi távolban láttam egy T alakú kutat,
De az egy csepp vizet se mutat.
A látókör peremén ott van egy csárda,
Ahol a délibáb saját játékát játssza.
Debrecenbe érve temetõt szemléltem,
Ahol Csokonai örök nyugalomban pihen.
A sírkertbõl jövet azon gondolkodtam
Hány utazó fog jót gondolni rólam.
Molnár Fedor: Miklóssal való találkozásom örömére
De jó volt vele találkozni!
Kenyérrel etetni, borral itatni!
De jó volt látni jó étvágyát,
A mozgó, ételtõl teli száját!
De jó volt vele újra kezet fogni,
S széles tenyerébe belecsapni!
Milyen jó volt érezni keze szorítását,
Látni izmoktól duzzadó karját!
Jaj, de jó volt találkozni vele,
Kire Lajos király is büszke lenne.
Bevenné seregébe,
Ki õt sose hagyná cserben.
Ambrusz Linda: A szörnyû esemény
Hazament Toldi György az otthonába, Nagy lakoma várt ott reája. Nekünk is jutott elegendõ étel, Ehettünk annyit, mennyi bendõnkben fér el.
Evés-ivás után kimentünk játszani, Ki tudja a gerendát messzebb hajítani. Dobáltuk a dárdákat egymás után, sorba�, Míg György nekünk halkan azt nem mondta:
Dobáljátok Miklós felé a gerendákat, Még mielõtt megölné õt a bánat. Miklóst e gúnyolódás úgy bosszantotta, A malomkövet, min ült, felénk hajította.
Eltalálta egyikünket a súlyos malomkõ, Az az ember a földrõl többé föl nem kõ. Látta Miklós a bajt, s elszaladt onnan, Erre György utánaküldött minket nyomban.
Boros Noémi: Szegény gyermekem!
Miklós Györgytõl teljesen kiborult, Az én szívem ettõl összeszorult.
Sírva fakadtam, és arra gondoltam hirtelen, Hogy bánhat György vélem és öccsével ilyen gõgösen.
Sírva mentem ki a konyhába, S mire visszamentem, nagy volt már a lárma.
A nagy részegségtõl mindenki tántorgott, Az õrszem pedig odakint ácsorgott.
Nem láttam két fiamat, és sok rosszra gondolva Futottam ki gyorsan az udvarra.
Megláttam Györgyöt egy fa alatt állni Arcán örömet és bánatot látni.
A rémülettõl jókorát sikítottam, A lábam elõtt egy ember feküdt holtan.
Nagy malomkõ alatt bújt meg széttört teste, S mire feleszméltem, láttam, hogy Miklós tette.
Ekkor aztán sírni kezdtem ottan, Ezt az esetet felfogni azóta se tudtam.
Szász Enikõ: Valletta
Elindultunk a fõvárosba, Vallettába, olyan volt, mint a festõ palettája. Busszal mentünk Sliemmaig, aztán meg komppal a várig.
Voltunk múzeumban és egy panoptikumban. Láttunk régi játékokat, harangozó templomokat.
A tenger sós, én meg jós. Megjósolom az idõjárást, meleg lesz a tenger partján.
Menj el te is Máltára, a gyönyörû szigetországba! Keresztesi Dalma: A legizgibb lovasnap
Nagyon szeretem a lovakat, ezért a nyáron kétszer is voltam lovastáborban. A lovaglós napok közül arról fogok most nektek mesélni, amelyik napon megtanultam vágtázni. Minden reggel elosztották a lovakat, szerencsére ezen a napon a legjobb lovat kaptam, akit Rafinak hívtak. Csak akkor tudtam meg, hogy vágtáznom kell, amikor kiértünk a pályára. A vágtázás elõtt mindig szólnak, de én most meg se hallottam. Nem úgy, mint a ló, aki velem ellentétben, meghallotta, és elindult alattam vágtában. Elméletben tudtam, hogy mit kell ilyenkor csinálni, de erre egyáltalán nem számítottam. Mivel nem volt idõm felkészülni, hogy féljek, ezért bátor maradtam, meg is dicsértek érte. Lehet, hogy néha jobb is, ha az ember nem tudja, mi vár rá?
Kovách Richárd: Erdõben jártam
Erdõben jártam, egy csomó növényt láttam. Állat is volt, nem kevés, céljuk az élelemszerzés. Láttam ott egy kápolnát, meg talán a hét csodát. Megcsodáltam mind a hetet, fél órába beletellett. Aztán elindultam haza, madárcsicsergést hallgatva. Végül hazaérkeztem, céljaimat elértem.